Lázadás

Mint elhanyagolt régi vallomás,
Úgy érzem én is a hallgatást.
Részem a bizonytalanság és a félelem,
Mért olyan nehéz az életem?


Viharos délután,
szellős napkelte.
Ott fenn az égen ki kérdezte?
Ki akarta tudni milyen lent az lét?


Megtudni miért szenved oly sok lélek.
Mért fáj a tudás és mért bájol el a tudatlanság?
Érezni azt amit nem szabad,
Hallani a gondolatokat.


Elveszni a mélyben
Az éj sűrűjében.
Sziporkázó végytól fullva menekülni 
az igazság elől.