Gyönyörű hajnal ébred kint a messzeségben.
Egy álom száll messze tőlem.
Eltűnik a messzeségben.
Én meg hagyom, hadd menjen.
Nincs már értelme.
Többé már nem akarom hogy szívem miatta fájjon.
Elég volt!
Hajnal kél a messzi távolban.
Könnyáztatta szemmel figyelem.
Majd mosoly terül arcomon.
Eszembe jutnak régi szép emlékek.
Óh mily bolondok is voltunk.
Hittük hogy a világ jobb hely lesz.
Hittük, hogy az egész talán más milyen lesz.
Jobbat szerettünk volna, jobbat is érdemeltünk volna.
De hiába vártuk nem kaptuk.
S nyomorogtunk egymagunk.
Lassan már a hajnal is tovaszáll.
Elhagy, de még egyszer majd megtalál.
Eljön, hogy nmagával ragadjon.
Bársonyos hajnal lesz az.
Gyönyörű tavaszi hajnal.
