Kegyetlen játék

Az élet kegyetlen játék.
Egyszer felvisz egészen a csúcsra,
Másszor eltipor porba..

Az egész csak téveszme,
Ki boldognak hiszi magát,
Akkor miért is sír titokba?

Kicsinyes ez a világ.
Semmi sem számít már.

Az egész olyan kusza.
Mintha minden másképp volna.
Az élet gyorsan jár.

Az élet kegyetlen.
Az élet fájdalmas.
Az élet rövid.

...

Vajon hány üres pillanat marad mügöttünk?
Mikor már a végzet ránk adja a szemfedőt?
Vajon mennyi hiába kimondott szó,
Mikor tett kellett volna helyette?

S megannyi kimondatlan szó,mondat,vallomás.
Mennyi haszontalan szentbeszéd.
Az egész üres fecsegés.
Az élet csak akkor élet,
Ha nem az a lényeg amit más hisz.

Oly csodás, mikor az egész nem ámítás.
A napsugara ragyog az égen.
Minden csodaszép.
Madarak repkednek a magasban,
S én velük szállok.

Majd egyszer oda találok,
Hova utamnak vezetnie kell.
Hol nem ér már csalódás.
Hol minden tiszta s jó.

Angyali dal reppen az éjben.
Fellegek felett jár a boldogság.
Az emberekhez most nem talál.
Magasan játszik most az ég felett.
Egyszer ide is leér ne feledd!

Egyszer majd

Talán majd egyszer megértem,
Mi ma még oly értelmetlen.

Talán az egész könnyű lesz...
Egyszer majd igen... biztosan.

De ma még nehéz,
Mintha mázsás súly nehezedne vállamra.

Olyan mint mikor nincs is olyan messze a cél,
de kiderül,hogy csak délibáb.

Majd az egész kezdődik előről .
S mintha nem is lett volna vége.

Érted, hozzád, tőled....

Lágy szellő borzolja a fák koronáit.
A távolban egy farkas ordít.
Hívja szerelmét, de az nem válaszol.
Valahol távol, már mással táncol.

A napsugarai már elő-előtűnnek.
Jön egy új nap, új reménnyel.
Megtelik az egész szerelemmel.

Násztáncot jár az ég s a föld.
A mindenség hozzádköt.
Elhoz hozzám s én nem eresztelek.
Soha többet szem elől nem tévesztelek.

Szívünk eggyéforr s miénk lesz a mindeség.
Ó bárcsak ilyen egyszerű lenne az egész.
Bár szeretnél te is,
nem csak én remélném,
hogy valóság az egész.

Szívem este imaként csak azt suttogja légy enyém.
Szólj hozzám, ne hagyj el, hadd, hogy az történjen ami kell.
Ne hagyj el egy szép szóért, mely hazug ajkakról szól hozzád.
Melyek sokat igérnek, de mégis oly keveset teljesítenek.

Én hányszor szóltam igaz szót.,
hányszor kiáltottam: minden érted volt.
Te mentél a hazugságok után.
Ó! Miért is fáj ez most nekem?

Fáj, s én nem bírom.
Fáj s én megszakadok.
Minden mi oly egyszerű volt,
Ma már annyira bonyolult.

Képzeltem a szebb jövőt.
Képzeltem .hogy hozzád repülök.
Veled leszek, s együtt élünk.
Majd felkeltem, s kint minden borús volt.

S szomorúan suttogtam: Ez csak egy álom volt.