Érted, hozzád, tőled....

Lágy szellő borzolja a fák koronáit.
A távolban egy farkas ordít.
Hívja szerelmét, de az nem válaszol.
Valahol távol, már mással táncol.

A napsugarai már elő-előtűnnek.
Jön egy új nap, új reménnyel.
Megtelik az egész szerelemmel.

Násztáncot jár az ég s a föld.
A mindenség hozzádköt.
Elhoz hozzám s én nem eresztelek.
Soha többet szem elől nem tévesztelek.

Szívünk eggyéforr s miénk lesz a mindeség.
Ó bárcsak ilyen egyszerű lenne az egész.
Bár szeretnél te is,
nem csak én remélném,
hogy valóság az egész.

Szívem este imaként csak azt suttogja légy enyém.
Szólj hozzám, ne hagyj el, hadd, hogy az történjen ami kell.
Ne hagyj el egy szép szóért, mely hazug ajkakról szól hozzád.
Melyek sokat igérnek, de mégis oly keveset teljesítenek.

Én hányszor szóltam igaz szót.,
hányszor kiáltottam: minden érted volt.
Te mentél a hazugságok után.
Ó! Miért is fáj ez most nekem?

Fáj, s én nem bírom.
Fáj s én megszakadok.
Minden mi oly egyszerű volt,
Ma már annyira bonyolult.

Képzeltem a szebb jövőt.
Képzeltem .hogy hozzád repülök.
Veled leszek, s együtt élünk.
Majd felkeltem, s kint minden borús volt.

S szomorúan suttogtam: Ez csak egy álom volt.