Köszönet

Szerelmes álmok fűznek hozzád.
Érted akár a világgal szemben is kiállnák.

Megküzdenék a hétfejű sárkánnyal,
vagy akár a nagy varázslóval is.

Te lennél az én titkos vágyam.
Te lennél hőn áhított egyetlen álmom.

Kellesz, mint a levegő, mely éltet.
Mint a szenvedély mely benned éled.

Reád vágyom,
Reád egyedül.

Te legtitkosabb álmom.
te legnagyobb álmom.
Te leghőbb vágyam.

Hát mondd csak merre jársz?
Merre visz az utad,
Melyen én nem vagyok veled.

Mit csinálsz oly távol tőlem?
Miért vagy csak vágyálom?

Mért nem jössz hozzám,
s maradsz velem?

Én fogadlak, ha hűtlen voltál akkor is,
ha mással voltál, mikor hiányoltalak akkor is .
Mikor nem jöttél, s én hiába hívtalak.
Megbocsájtok mindent,
Csak egyszer gyere még egyszer kérlek.

Még egyetlen egyszer hadd lássam arcod,
s gyönyörű szemed,
ábrándos mosolyodat.

Fogd meg egyszer még kezem.
Fogd, hadd szorítsam erősen.

Engedd meg, hadd lépjek tovább.
Ne kíznozzon már búskomorság.

S már csak egyet kívánok:
Légy boldog!

S engem már más nem zavar.
Élek majd én is talán boldogan.
Ki tudja mit hoz még az idő?

De tudod mit?
Hát köszönöm.
Köszönöm a szenvedést, a bánatot.
De mégjobban a boldog pillanatot,
Mikor hozzám szóltál és velem voltál.
Még ha csak egy röpke másodperc is volt.
Halovány emlék.

Mert életem legszebb pillanata volt.
Mely velem marad,
S melyet nem felejtek, ha már az idő leple eszemre is fátylat bont.
S ha majd egyszer az unokám kérdi büszkén mondhatom,
Egyszer régen volt valaki,
aki megtanított élni.

Szeretni, sírni, nevetni, fájdalmat átélni, majd talpra állni.
Majd menni tovább, mintha ez lenne a világ dolga.
S közben boldogan fogok mosolyogni,
S egy könnycseppet az arcomon végig engedni.