Büszkeség

Te kinevetsz,
s nekem ez fáj.
Te megbántasz,
s nekem ez fáj.
Te éretlennek tartasz,
s nekem ez fáj.
Te hozzám érsz,
s én érzem,
nekem ez jár.
S fáj, s fáj.
Minden mondatod,
minden egyes szavad,
s fáj, s fáj,
Fáj mikor bántasz,
s te észre se veszed.
S én nem szólok,
Nem szólok,
várom, hogy észrevedd,
de te nem teszed.
Te nem teszed,
s én nem szólok,
mert büszke vagyok.
Büszke vagyok,
s inkább nem szólok,
mert szeretlek,
mert csak miattad van
értelme az érintéseknek.
Máséra nem vágyom,
másét nem akarom,
s te mégis készpénznek veszed.
Óh, mondd, mikor veszed majd észre?
Te vagy az, aki miatt
érdemesnek tartom az egészet.
S te megbántasz,
s nekem ez fáj.
S te megnevettetsz,
s szívem boldog,
S te kinevetsz,
s nekem ez fáj,
de nem szólok,
mert túl büszke vagyok.