Gyűlölöm...

Gyűlölöm,mert tudom
egyszer szerettem.
Szerettem,de szerelmem értelmét vesztette.
Már nincs meg az mi volt,
eltűnt,a semmibe veszett.
Oda,honnan már senki
sem tudja visszahozni.
Ahonnan már én sem kívánom
ahonnan már én sem akarom.
Lehet egyszer ő is szeretett,
igen biztosan szeretett.
S szerelme velejéig romlott volt.
Mégis oly csábító,
oly mézédes nektár volt
a tavasz lágy ölén.
Szerelmünk orkán erejű széllel tombolt.
Tombolt és ami a közelébe került,
azt mind tönkretette,összetörte.
Pusztítása nyomán már
nem maradt semmi sem,
mi emlék lett volna.
Csak az üres fájdalom,
mely tudatta,hogy igenis.
Szerettem,de szerelmem értelmét vesztette.
Már nincs meg az ami volt,
eltűnt a semmibe veszett.
Oda,honnan már senki
sem tudja visszahozni.
Ahonnan már én sem kívánom,
ahonnan már én sem akarom.
Már a pusztítás utolsó nyomai
a múltba veszve rossz elmlékek csupán.
Néha visszatérnek kísérteni,
de tudom már nincs esélyük,
mert már nem félek.
Már csak Gyűlölök.
S gyűlölöm,mert tudom

valóban tudom,mit oly nehéz kimondani,
hogy egykor hőn és teljes szívemből szerettem.