De jó is lenne egyszer csak úgy magamban lenni.
Nem törődni semmivel sem.
Magányba burkolózni.
A csend körül ölelne és én hagynám.
Hagynám mert oly jó érzés lenne.
Olyan egyszerű lenne elmenni,
mindent hátra hagyni.
Megszabadulni a kételytől,
amely emészt és nem hagy nyugtot.
Sétálni a messzeségben egy tavaszi tájban.
A madárcsicsergés zajában.
Virágos réten messzeségben.
De talán mégsem megoldás,
lehet nagy csalódás.
Mégsem lehet a magány megoldás mindenre.
Lehet pusztító gyönyörűség mely csalogat.
Velünk tölt egy-két szép napot
aztán elhagy mi meg állunk és nézzük
futnánk utánna de nem megy,
a lábunk nem engedelmeskedik.
Végül eltűnik a szem elől,
és a semmi marad utánna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése