2011. február 12., szombat

Boldog hazugságok

Te most igazán boldog vagy ,
rózsaszín szemüvegen át figyeled a világ eseményeit
nincsen semmi problémád,
szárnyalsz az égen a csillagok között.
Felhő lovak futnak el melletted.
Azt mondta szeret és te elhitted
ezért most ott vagy fent.
De vigyázz!!!
Egyszer még nagyot eshetsz
a földtől az ég pedig nagyon messze van.
Az ember nagyot tud koppani ha lezuhan.
Fájdalms ébredés.Semmi egyébb az egész.
Más észre se veszi,de te...te nagyon is tudod mit érzel.
Fájdalom és űr.Űr mely az ürességtől kong.
S fájdalom mely arra késztet,hogy összegörnyedj,és ne bírj kiegyenesedni.
Megadásra kényszerít.
Nem bírsz és nem is tudsz ellene harcolni.

2011. február 6., vasárnap

Az élet


Az élet sokszor iszonyatosan pocsék,
sokszor pedig a legnagyobb ajándék,amit csak kaphattunk.
Néha valaki arra vár,hogy legyen vége.
S sokan pedig szenvednek,mert nekik már vége már nincs tovább lejárt az idő,melyet a sors nekik szánt.
Azok viszont milyen szívesen is vennék,ha még lehetne élniük.
Mégha szenvedés is lenne.Csak élet lenne,abban a világban hol ők is élnek,kikért a világon mindent feláldoznának.
Még a életüket is és ők mégis élni akarnak.Élni,gondolkodni,álmodni,
szeretni,gyűlölni,ölelni.
Boldognak lenni.Sétálni az esőben.
Szerelmbe esni,aztán csalódni.
De mégis kívánni az életet,a csodáival
és rossz napjaival együtt.
Gyönyörködni a lemenő napban.
A nyári záporban futkározni egy réten,
nézni a villámokat és hallgatni a mennydörgés dallamát.
Vagy éppen a csendet amely a közeledtét jelzi a viharnak.
De a lényeg hogy élni akarnak.
Az élet pocsék és szép oldalával egyaránt.

2011. február 3., csütörtök

Jó lenne,nagyon is jó...



















De jó is lenne egyszer csak úgy magamban lenni.
Nem törődni semmivel sem.
Magányba burkolózni.
A csend körül ölelne és én hagynám.
Hagynám mert oly jó érzés lenne.
Olyan egyszerű lenne elmenni,
mindent hátra hagyni.
Megszabadulni a kételytől,
amely emészt és nem hagy nyugtot.

















  Sétálni a messzeségben egy tavaszi tájban.
A madárcsicsergés zajában.
Virágos réten messzeségben.
De talán mégsem megoldás,
lehet nagy csalódás.

Mégsem lehet a magány megoldás mindenre.
Lehet pusztító gyönyörűség mely csalogat.
Velünk tölt egy-két szép napot
aztán elhagy mi meg állunk és nézzük
futnánk utánna de nem megy,
a lábunk nem engedelmeskedik.
Végül eltűnik a szem elől,
és a semmi marad utánna.