Egy kis apróság....

Örülj a szépnek-jónak
Keserűnek-savanyúnak.
Az élet úgysem egy nyalánkság.
Az élet az élet.
Éld meg, Éld át!
Élj ahogy szeretnél,
Ahogy akarsz.


Hagyd menni a dolgokat a maguk útján.
Nincs értelme meggátolni őket.
S éppen ez a legszebb,
Mikor az élet teli meglepetésekkel.
Mikor mindennap újat hoz,
Mikor a perc elvarázsol.
Mikor az idő megrabol.
Érzéki csalódás?
Vagy talán maga az élet értelme?


Senki nem tudhatja biztosan.
Senki nem is fogja sosem.
De mégis sok a remény,a vágy.
Kétségbe esett sóhaj,óhaj.
Elmormolt ima.
Fohász az égbe a csillagokhoz.

Olyan nehéz...

Olyan nehéz mosolyogni,

mikor semmi sem olyan mint kéne,

mikor az emberek csak eltaposnak.

Amikor senki sem figyel rád,

de mégis mindenki téged figyel.

És mosolyognod kell, 

mosolyogni,mert abban a 

percben nem tehetsz mást.

Olyan nehéz  szeretni valakit.

Szeretni és elviselni a hibáit.

De mégis a hibái miatt szeretni.
Szeretni,aztán gyűlölni,
Mikor már kihűllt a szerelem.
Megbocsájtani neki tettetni,
mintha semmi sem történt volna.


Tovább élni mellette,
Belemosolyogni a szemébe reggelente.
Játszani a szerepet,hogy minden rendbe.
Semmi nincs ami fájhatna,
Semmi nincs ami legyőzhetne.
Aztán viharos estéken az ablakból
nézni ahogy esik.
És az eső csöppjeivel együtt
Saját könnyeket ejteni.

Olyan nehéz, mikor az érzés,
Mintha tőrt döfnének a szívbe.
Mikor szerelmes szavakat suttog a fülbe.
Hazug szavakat, melyek másnak szólnak.
Aztán bánni mindent ,
Szépet-jót, rosszat-szomorút.
Elmondani egy istenhozzádot,
S végül szabadon szállni minden gond nélkül.

Szerelem?

Mi az a szerelem?

Talán egy röpke pillanat?

Egy hosszú és boldog óra?

Egy élet értelme vagy lényege? 

Valaki mondja meg mi az....

Mi van benne amiért az emberek 

mindent félredobnak érte?

Az élet megrontója vagy esteleg helyrehozója?

Hogy van ez? 

Honnan tudja az ember,hogy tényleg szerelmes?

Lepkék repdesnek a hasában? 

Esetleg zakatolni kezd a szív a közelében?

Mi az egész?

Egy egyetemes életcél?

Egy átélt egész? 

Egy végig szenvedett reményekkel teli köves út?

Annyi...

Annyi,de annyi minden van az életben 

Ami boldoggá tehetne fájdalom nélkül.

De nem neked csak a legfájdalmasabb kell.

Az amitől elemészt a fájdalom.

Amitől a szíved örökre sebzett marad.

Nem fogja már begyógyítani semmi sem.

De nem érdekel...miért is érdekeljen? 

Nem igaz?-minek is a fájdalomra gondolni.

Épp boldog vagy.

Rózsaszín fellegek vesznek körül.

De az elét fojtatódik,

Te mégsem veszed észre.

Számodra megszűnt az idő és tér.

De vigyázz semmi sem tart örökké.

Egyszer minden elmúlik.

Elhervad mint a rózsa.

De a rózsa is élt, és most te is élsz.

Az emlékekgyűlnek.

Emlékek,melyekre egyszer 

Még csodás lesz vissza emlékezni.

Melyekből a legnehezebb órákban 

Erőt gyűjthetsz.

Gondold csak végig ha vége szakad,

Talán bánatos leszel.

De egyszer ezek az emlékek

Lesznek majd a továbbhajtóid.

Belőlük fogsz táplálkozni

Mosollyal az arcodon.

S csodás lesz.

S hálás leszel, mert általuk 

Megadatott az újabb emlékekhez jutás esélye.