Olyan nehéz...

Olyan nehéz mosolyogni,

mikor semmi sem olyan mint kéne,

mikor az emberek csak eltaposnak.

Amikor senki sem figyel rád,

de mégis mindenki téged figyel.

És mosolyognod kell, 

mosolyogni,mert abban a 

percben nem tehetsz mást.

Olyan nehéz  szeretni valakit.

Szeretni és elviselni a hibáit.

De mégis a hibái miatt szeretni.
Szeretni,aztán gyűlölni,
Mikor már kihűllt a szerelem.
Megbocsájtani neki tettetni,
mintha semmi sem történt volna.


Tovább élni mellette,
Belemosolyogni a szemébe reggelente.
Játszani a szerepet,hogy minden rendbe.
Semmi nincs ami fájhatna,
Semmi nincs ami legyőzhetne.
Aztán viharos estéken az ablakból
nézni ahogy esik.
És az eső csöppjeivel együtt
Saját könnyeket ejteni.

Olyan nehéz, mikor az érzés,
Mintha tőrt döfnének a szívbe.
Mikor szerelmes szavakat suttog a fülbe.
Hazug szavakat, melyek másnak szólnak.
Aztán bánni mindent ,
Szépet-jót, rosszat-szomorút.
Elmondani egy istenhozzádot,
S végül szabadon szállni minden gond nélkül.