Annyi,de annyi minden van az életben
Ami boldoggá tehetne fájdalom nélkül.
De nem neked csak a legfájdalmasabb kell.
Az amitől elemészt a fájdalom.
Amitől a szíved örökre sebzett marad.
Nem fogja már begyógyítani semmi sem.
De nem érdekel...miért is érdekeljen?
Nem igaz?-minek is a fájdalomra gondolni.
Épp boldog vagy.
Rózsaszín fellegek vesznek körül.
De az elét fojtatódik,
Te mégsem veszed észre.
Számodra megszűnt az idő és tér.
De vigyázz semmi sem tart örökké.
Egyszer minden elmúlik.
Elhervad mint a rózsa.
De a rózsa is élt, és most te is élsz.
Az emlékekgyűlnek.
Emlékek,melyekre egyszer
Még csodás lesz vissza emlékezni.
Melyekből a legnehezebb órákban
Erőt gyűjthetsz.
Gondold csak végig ha vége szakad,
Talán bánatos leszel.
De egyszer ezek az emlékek
Lesznek majd a továbbhajtóid.
Belőlük fogsz táplálkozni
Mosollyal az arcodon.
S csodás lesz.
S hálás leszel, mert általuk
Megadatott az újabb emlékekhez jutás esélye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése