Régmúlt szerelem

Könnycseppek csorognak végig az arcomon,
a messzeségbe révedve nézek.
Ott látok egy boldog párt.
Egy lányt és egy fiút tökéletes párost.
A fiú aki most olyan boldogan mosolyog,
ki a lány szívét dobogtatja,

valaha az én szívemet dobogtatta.

De mily rég is volt már az.
Ő és én álltunk boldogan ugyanott,

hol most ő és a lány állnak.

Egyszer rég nekem vallott ott szerelmet.

Nekem mondta,hogy mily boldog velem.

Ha könnyem csorgott végig arcomon letörölte.

Sose engedte,hogy szomorú legyek.

De ennek már vége.

Már nincs ki letörölje könnyemet,

ezért csak folyik rendületlen.

Nem ölel át,és nyugtat meg,hogy minden rendben.

Nem mondja,hogy a holnap szebb dolgokat hoz.

S már nem s fogja nekem soha.