Félek

Félek egyszer elhagysz,
félek a csalódástól,
félek a magánytól.
Félek nélküled élni,


Szerelem nélkül összetörten.

Már a gondolattól is megriadok

téged mással látni.
Látni,hogy más szemébe nézel
másra mosolyogsz,s rám többé nem.
Félek attól a gondolattól,hogy
engem elfelejtesz.

Félek a magány keserves óráitól

A csendes éjszakáktól,

mikor nem suttogsz majd fülembe

szerelmes szavakat.

Mikor már nem leszek több,

mint egy régmúlt pillanat.

Mikor már más fülébe súgod,
Mit egykor az én füülembe súgtál.
Mikor már neki fog szólni
a világ leggszebb szava.