Tán

Fogom kezd
Sírok,könnyeim folynak végig arcomon.
De te nem nézel rá,nem nézel rám 
Már évek óta nem.


Már semmi sem vagyok neked.
Már semmit sem jelentek,
Mint a papírfecni a földön,
Amely mellett elsétálsz az utcán.


Vagy talán csak én képzelem?
Délibábot látok netán?
Káprázat és képzelet ami megszülte ezt?
Tán még az sem.
Tán egy mélységes álom.
S én hiába várom.


Hiába várom nem jön a herceg.
Elrabolta tőlem a romlott boszorka.
Ellopta,mert akarta.
Mert amit akart az az övé lett.
S a herceg nem szeretett eléggé.


Talán az egész egy rossz délibáb,
Egy rossz fantáziakép.
Elfutni előle nem lehet.
S nem is tudok,hiába próbálok.


Sikoly hasít a levegőben.
Sikítok,ahogy csak birok.
De te már nem figyelsz,
Neked már nem fontos,neked már más a fontos.