Olyan nehéz,s mégis olly könnyű
elengedni téged.
Hagyni menj,menj az utadon.
Akár a madár az égen szabadon.
Füst gomolyog a égen,
szél fújja a felhők felé.
Élményeink égnek.
Már csak az elmlékeimben élnek.
S hiába akarom nem megy.
A fejemből nem tűnnek el.
Örökre benne maradnak.
Már nincs választásom.
S ha majd egyszer öreg napjaimban hiányzol
előveszem az emlékeket.
S ott leszel velem az emlékeimben.
elengedni téged.
Hagyni menj,menj az utadon.
Akár a madár az égen szabadon.
Füst gomolyog a égen,
szél fújja a felhők felé.
Élményeink égnek.
Már csak az elmlékeimben élnek.
S hiába akarom nem megy.
A fejemből nem tűnnek el.
Örökre benne maradnak.
Már nincs választásom.
S ha majd egyszer öreg napjaimban hiányzol
előveszem az emlékeket.
S ott leszel velem az emlékeimben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése