Volt egy kislány

Volt egy kislány,
aki hitt a csodákban.
S úgy tudta az élet csak álmodozás.
Hitt benne magában az életben.
Hitt az élet egyszerűségében .
A szerelem gyönyörében.
A boldogság minden percében.


Hitte,hogy a nagyvilág nem veszélyes.
Hitte,hogy az élet sohasem véges.
Hitte az egyszerű tündérmeséket.
Hitte azt is amit már senki más nem.


Aztán egy nap felébredt.
A nagyvilág rátámadt.
Kilyukasztotta a buborékot,
mely eddig védte.
Már nem volt minden
felhőtlen boldog.
A rózsaszín felhőket egy vihar elvitte.
S a felhőkkel együtt,
A tündérmesék a semmibe vesztek.


Aztán mégis mint a mesékben.
Jött a szőke herceg fehér lovon.
A kislány már nem volt többé kislány.
Végre megértette az élet
nem mindig bolgod,de mégis
sokkal boldogabb .


S a szőke herceg megtanította élni.
Megtanította,hogy a felhők
mögött mindig kék az ég.
S soise kell félni,
csak hinni.
Hinni a szépet s jót.