Emlékezés

Már virrad, s én ott üllök egy padon.
Velem szemben ezer és megannyi szerelmes pár.
Mellettem csak a sivár magány.
Mögöttem már oly sok minden.
S előttem még annyi rejtély.

Oly sok minden volt már,
Sok hazugás, sok ámítás.
De megannyi nevetés és boldogság.

Száz és száz csoda, esti séta.
Bolond tervek és bolond emberek.
Majd átvert szívek, s elejtett remekek.
Annyi báj, kecsesség, szépség,
De megannyi bűn, veszély s gonoszság.

Emberek kik rosszak, s jók voltak.
Emberek kik harcoltak
Győztek, vagy épp a porba hulltak.
Győztesek és vesztesek.

Minden volt már, mit átélhet egy ember,
S még mennyi jön mi még vár,
S nem volt még.