I hate.... and I love

Utálom az egészet.

A lehetetlent és a lehetségeset.

A reggeleket melyek értelmetlenek.

Az estéket melyek életelenek.

Szeretem az egészet.
A tavaszt s az őszt.
A lágy szellőt, mely mint egy kéz
Simít végig arcomon.
A hatalmas réteket,
Mit vad virág s fű szépít.
Illatukat, mely megbabonázó,
S érzéket zabolázó.

Annyira utálom, s annyira szeretem.
Hivatlan s mégis hívott vendég.
Hatalmas, s mégis kicsinyke.

Vigasz a vigasztalanságban.
Erő az erőtlenségben.
Boldogság a boldogtalanságban.

Annyi meg annyi minden.
Csak nézőpont kérdése.
Csak személy kérdése.
Csak pillanat kérdése.