.......

Semmi sem régi már, 

Semmi sem új még.

Minden egy emlék

Mely kerget s nem hagy békét.

Elmész s visszajössz.

Eltűnsz,majd előkerülsz.

A köd lassan felolszlik,

Majd újból leszáll.

Az égen egy kismadár.

Téged szólít,de nem talál.

Két felhő között 

átsüt a nap.

Ott talállak az égen.

Mosolyogsz,oly édesen.

S én szívem szerelmesen

Szorít téged negédesen.

Karácsony

Karácsonyi fények világítanak.

Téged hozzám elkisérnek.

Az égen a csillagok táncolnak.

A földön az emberek álmodnak.

Álmodni mily szép s jó

Érted nem kár ezernyi szó.

Egyetlen kívánságom te vagy

Mondd csak most merre vagy?

Merre visznek a fények?

Én most téged hol lellek?

Kérlek siess,jöjj hozzám gyorsan,

Nehagyj vergődni a kétségekben.

Vágy s fájdalom

Már minden reményem elfogyott.
Semmim sem maradt.


Egyedül a vigasz, 
egyszer tán jobb lesz.
Jobb s szebb lesz.
A jövő,mely még ismeretlen.


A jövő mely zord,
mert már nem talállak benne.
Már csak a vágy ég bennem 
Ég s parázslik, hogy tán még belekerülsz.


S eltűnik minden.
Elveszik a semmibe.
Ott maradva az emlék.
A fájdalom és boldogság keverék.


Elvarázsolva a szerelemtől
mentem vakon utánnad.
Kezem fogtad s hittem, hogy ez így jó.
Hittem,hogy nem ereszted már.


De köddé váltál.
A kezem már nem szorítja tied.
Egyedül állok a semmiben.

zavaros egész...

Eltűnnék a világ elől,
ha olyan egyszerű lenne.
Elvesznék a semmiben,
ha úgy kellene.
Úsznék az árral szemben,
ha volna értelme.


Szaladnék,ha tudnék.
De nemtudok ,
Lábaim nem engednek.
Ha már harcolnának bennem az érzelmek,
téged keresnélek.


S fájna az egész,
te mást nem tudsz.
Miattad fáj az egész.
Te magad is csak szenvedsz.


S a világ tűnne előlem.
S az egyszzerű bonyolult lenne.
Elveszne a mindenben.
S más nem lenne.
Úszna a zavaros tengerben.
De semmi értelme.

Karááácsooony :)

‎* _██_*。*./ \ .˛* .˛.*.★* *★ 。*
˛. (´• ̮•)*˛°*/.♫.♫\*˛.* ˛_Π_____. * ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •\.˛*./______/~＼*. ˛*.。˛* ˛. *。 Mindjárt KARÁCSONY! ♥
*(...'•'.. ) *˛╬╬╬╬╬˛°.｜田田 ｜門｜╬╬╬╬ .
¯˜"*°••°*"˜¯`´¯˜"*°••°*"˜¯` ´¯˜"*°´¯˜"*°••°*"˜¯`´¯˜"*°


Kedves Jézuska! egész évben jó voltam. igen.. a legtöbbször. oké, néha-néha..
ááá! hagyjuk, felejtsd el..megveszem inkább magamnak!

Leszek én

Leszek neked a minden és a semmi.                                                                         

Az öröklét és mindenség.
Leszek neked a varázslat.
Leszek híved,vakon követőd.


Leszek a hajnali harmat.
Leszek a délelőtti napsütés.
Leszek az délutáni forróság.
Leszek én bizony 
Leszek én neked minden.

Az leszek amit kívánsz.

Az leszek,akit kívánsz.

Leszek a szél mely elfújja a gonosz felhőket.

Leszek a nap mely felmelegíti a szíveket.

Leszek az öröm a szívedben.

Leszek a könnycsepp szemdben.

Leszek a bánat a lekedben.

Leszek az egész mindenség tebenned.

Leszek nyári zápor a hőségben.

Leszek hópehely a téli hidegben.

Leszek az egész s a fél.

Leszek az  mit szeretnél.

Leszek én neked minden. .

Egyenló leszek akár a porral is

Egyenlő az égen szárnyaló madárral is.

Ott leszek mikor kellek.

Csak szólj,mert önszántamból menni félek.

Szólj s repül,futok,

Hozzád félperc alatt eljutok.

Leszek én a mindened. 

S a  semmid,ha az kell neked.

Oda megyek, ahova mondod.

Oda lépek ahova te mutatod.

S mint én leszek  neked a minden.

Kérlek úgy légy te nekem az élet.

Légy a szép és a jó.

Légy a gonosz s mindenkit kikacagó.

Légy a türelem helyettem.

Légy a szív bennem.

Légy az ösztön és a tett.

Légy bennem kit senki sem felejt.

           

    

Óh

Ágyam magányában üllök és sírok.
Arra gondolok mi volt s mi lett.
Hova tűnt el minden ?
Hova tűnt az öröm és vidámság ,
És mért lett helyette szomorúság?


Óh azok az éjjelek és nappalok.
Szívem legszebb kincsei.
Feledni sosem akarok.


Óh azok a harmatos reggelek.
Sós ízű könnycseppek.


A hazug! A gyönge csaló.
Azt igérte,hogy szép lesz.
Minden rendben lesz.
De semmi sincs úgy becsapott  a csaló.


Óh hogy miért is hittem neki.
Mért hagytam hogy elszédítsen?

Vallomás

Ha veled vagyok gondolataim messze tűnnek.
Nincs semmi mind messzi szállnak.
Csak te létezel.
Csak te vagy ott.


Melletted állok és mosolygok.
S te beszélsz,szavak hagyják el ajkaid.
Számomra mindenegyes kiejtetted szavad maga a mennyország.
Csodával határos ismeretlen.


S én elindulok az ösvényen és megismerlek.
Legyőzök mindent mi utamban áll.
Csak veled lehessek,csak hallhassam hangod.
Csak hozzám intézd minden szavad.


Csak nekem élj és én neked éljek.
Csak nekem szólj és én neked szóljak.
S kívánom az örökkévalóságot,de csak neked s csak veled.
Csak veled,mert élküled értelme hagyott igyekezet csak
S nincs mi lényege legyen ha te nem vagy velem.

Fáj

Fáj élni, s fáj szeretni.
Fáj maradni, s elmenni.
Fáj téged mással látni.
S egyszerűen fáj téged hagyni.


A múlt már csak álom.
Amiből már semmi hasznom.
Már elmúlt rég vége.
semmi sincs ami elfeledtesse.


Fáj élni, s fáj szeretni.
Fáj maradni, s elmenni.
Fáj téged mással látni.
S egyszerűen fáj téged hagyni.

Gondolj rám

Gondolj rám, mikor már minden fáj,

Gondolj rám ha már nem bírod tovább...

Gondolj rám és én ott leszek.

Ha már minden fáj légy erős,

Mégha nem is bírod már.

Muszáj,hidd el nincs más.

Nincs más csak ez a vallomás.

Goldolj rám,ha már minden elveszett,

Ha már nincs semmi ami jó lenne.

Gondolj rám és én ott leszek.

Ígérem veled leszek.

Mindörökre .....

Gondolj rám és én ott leszek.

Érzések tengere

Szívem kiált minden szava hozzád szól.
Menekülök,futok,de nincs hova.


Szívem fáj s sebzik.
A sebek felszakadtak,
Már rég nem fájt ennyire.
Már rég nem gondoltam rád.


Ma mégis te voltál 
Az első gondolatom.
A szoba üres,mint a szívem.
Légüres tér,
amihez már senki sem fér.


Üllök és sikítok.
Senki nem hall, senki nem akar.
Menekül mindenki aki tud.
Ez már csak így van.


Senki nem akar már emmit sem.
Senkit nem érdekel már senki sem.


Segély kiálltás úszik a levegőben.
Süket fülekre talál.
Mocskos ez a világ.
Teli szeméttel.
Senki nem törődik vele.


S én csak megzek,futok menekülök.
Már fáj mindenem,
Szívem nem érzem.
De megyek tovább nincs más.



S szívem kiált minden szava hozzád szól.
Menekülök,futok,de nincs hova.

Gyönyörű világ

Hópelyhek hullanak kint az égből.
Fehérré téve az egész földet.
Gyönyörű hófehér s tiszta minden.


Te itt ülsz velem.
És beszélsz,egyfolytában.
De nem érdekel,mert itt vagy.
S csak ez érdekel.
Más nincs csakmi ketten.


Ketten ebben a gyönyörű világban.
Ketten a mindenség ellen.
A mindent legyőző mindeség ellen.
Ebben a gyönyörteljes össze-visszaságban.


Ahideg már csíp ,de nem érdekel itt vagy velem
S csak ez számít nekem.

Hozzád szól

Te vagy az életem ,
Te vagy minden álmom,
Te vagy minden gondolatom,
Te vagy az éjjelem s a nappalom.


Hozzád szól minden szavam
Hozzád száll minden sóhajom,
Érted dobog szivem,
Érted van minden könnyem.


Te vagy a fény a sötétségben.
Te vagy a sötétség a fényben.
Te adsz nekem minden nap reményt.
Te vagy ki miatt érdemes élnem.


Te tanítottál meg szeretni,
Szerelmesnek lenni.
S te voltál,ki
Megtanítottál mi az a fájdalom.


S azóta is te vagy,
Kiért szívem reménytelen sóvárog.
Te vagy az,aki összetört,
De mégis te vagy, aki miatt érdemes élnem.



Te vagy az életem ,
Te vagy minden álmom,
Te vagy minden gondolatom,
Te vagy az éjjelem s a nappalom.

Tán

Fogom kezd
Sírok,könnyeim folynak végig arcomon.
De te nem nézel rá,nem nézel rám 
Már évek óta nem.


Már semmi sem vagyok neked.
Már semmit sem jelentek,
Mint a papírfecni a földön,
Amely mellett elsétálsz az utcán.


Vagy talán csak én képzelem?
Délibábot látok netán?
Káprázat és képzelet ami megszülte ezt?
Tán még az sem.
Tán egy mélységes álom.
S én hiába várom.


Hiába várom nem jön a herceg.
Elrabolta tőlem a romlott boszorka.
Ellopta,mert akarta.
Mert amit akart az az övé lett.
S a herceg nem szeretett eléggé.


Talán az egész egy rossz délibáb,
Egy rossz fantáziakép.
Elfutni előle nem lehet.
S nem is tudok,hiába próbálok.


Sikoly hasít a levegőben.
Sikítok,ahogy csak birok.
De te már nem figyelsz,
Neked már nem fontos,neked már más a fontos.

Olyan nehéz

Olyan nehéz,s mégis olly könnyű 
elengedni téged.
Hagyni menj,menj az utadon.
Akár a madár az égen szabadon.


Füst gomolyog a égen,
szél fújja a felhők felé.
Élményeink égnek.
Már csak az elmlékeimben élnek.


S hiába akarom nem megy.
A fejemből nem tűnnek el.


Örökre benne maradnak.
Már nincs választásom.


S ha majd egyszer öreg napjaimban hiányzol
előveszem az emlékeket.
S ott leszel velem az emlékeimben.

Néha

Néha érzem még hogy velem vagy 
Simogatod arcom ,megfogod kezem.
Fülembe suttogod szerelmes szavaidat
melyek csak nekem szólnak .
Csak értem léteznek 
Csak érted létezek.


De te már eltűntél ,tova fújt a szél
Már nem látlak ,
már nem hallak.
Olyan mintha egy csöndes 
szoba magánya burkolna be.


Néha előtűnik a nap, 
aztán mintha csak játszana velem 
eltűnik és nem jön.
Nem soha se jön.mikor kéne .
Majd mikor már nem akarom, 
amikor már semmit sem akarok, 
megitn előjön és felmelegít,
hogy aztán megint meneküljön
és én maradjak egyedül
a sötéts hideg magányos szobában .


Néha hiányzol még , 
mikor nem süt ki a nap.
Rád gondolok-érezlek,
Szeretlek és érzem 
velem vagy.


De nem suttogod fülembe
 szerelmes szavaid.
S nem fogod kezem 
S már nem létezel értem ,
s már én se csak érted létezem.


De tudd szerelmem végtelen, 
mint a tenger.
S néha még érted fog csak hullámzani.
Érted fog csak örvényleni,
hideg magányos napjaimon.

Fáj a minden,mégis a semmi.
Fáj a hazugás s az igazság....

Fájdalmas az egész.
Értelmes késztetés,
hadd legyen minden jól.
Hadd legyen az egész úgyanúgy.

Nem kell a változás,
De mégis üdítő.

Végy mély levegőt s tedd túl magad.
De hogyan?
FÁj a mély levegő,
S tegyem túl magam?
Még jobban fáj.

Mint kibe villámcsapott,
úgy ismeri fel a pillanatot.

♥

Ne sírj...nem bánthat már senki sem.
Fogom kezed,érzem hogy reszket.
Ne félj már nincs miért.
Itt vagyok veled, 
és ha kell a világgal szálok szembe érted.


Mikor a hajnal fénysugara besüt majd ablakodon,
én akkor is ott leszek.
Igen ott leszek, 
mert már nincs hová mennem.
Ott leszek,mert szívem örökre elvetted.


De vissza nekem már nem kell.
A tied...az idők végezetéig,
mégha egyszer majd vissza is dobod,
már nem fog kelleni.
Már a tiéd,még akkor is.
Örökre is.
Egy életre Hozzád kapcsol engem.


És ezt a kapcsot én nem tudom,
s nem is akarom felbontani.
Ha fájni fog hát fájjon én kibirom.
Amíg tudom,hogy a tied dobog,
addig az enyém se fog megállni.
Minden dobbanás érted fog szólni.


Te leszel az éltető erőm,
Te leszel s vagy is számomra
a bölcsek köve.
Az örök éltető és fiatalító erőm.


S még együtt vagyunk...
Te vagy nekem a tavaszi rét,
amely virágokba borult.
Te vagy nekem az ösz 
legszebb napsütötte délutánja.


S én sétálok benned.
Élvezem napod meleg sugarát.
Szellőd lágy cirógatását.
A szél által felkapott levelek közt 
táncot lejtek.
Érzem a boldogság szívembe költözik.
Átoson a nehéz beton falak közt.
Az éveken át épített védelmi vonalakon.


De még tart az ősz legszebb napja,
Még nincs mitől félni,még itt vagyunk
Csak te és én.
Két szív,két összeomlott várrom, 
mely egymásra talált,
s így alkotta meg az egészet.


Tehát kérlek ne félj.
Te még itt vagy velem,
s én még fogom kezed.
Fogom,mert érzem 
hogy reszket.
S a világgal is szembeszállnék érted.

Volt egy kislány

Volt egy kislány,
aki hitt a csodákban.
S úgy tudta az élet csak álmodozás.
Hitt benne magában az életben.
Hitt az élet egyszerűségében .
A szerelem gyönyörében.
A boldogság minden percében.


Hitte,hogy a nagyvilág nem veszélyes.
Hitte,hogy az élet sohasem véges.
Hitte az egyszerű tündérmeséket.
Hitte azt is amit már senki más nem.


Aztán egy nap felébredt.
A nagyvilág rátámadt.
Kilyukasztotta a buborékot,
mely eddig védte.
Már nem volt minden
felhőtlen boldog.
A rózsaszín felhőket egy vihar elvitte.
S a felhőkkel együtt,
A tündérmesék a semmibe vesztek.


Aztán mégis mint a mesékben.
Jött a szőke herceg fehér lovon.
A kislány már nem volt többé kislány.
Végre megértette az élet
nem mindig bolgod,de mégis
sokkal boldogabb .


S a szőke herceg megtanította élni.
Megtanította,hogy a felhők
mögött mindig kék az ég.
S soise kell félni,
csak hinni.
Hinni a szépet s jót.

Egy kis apróság....

Örülj a szépnek-jónak
Keserűnek-savanyúnak.
Az élet úgysem egy nyalánkság.
Az élet az élet.
Éld meg, Éld át!
Élj ahogy szeretnél,
Ahogy akarsz.


Hagyd menni a dolgokat a maguk útján.
Nincs értelme meggátolni őket.
S éppen ez a legszebb,
Mikor az élet teli meglepetésekkel.
Mikor mindennap újat hoz,
Mikor a perc elvarázsol.
Mikor az idő megrabol.
Érzéki csalódás?
Vagy talán maga az élet értelme?


Senki nem tudhatja biztosan.
Senki nem is fogja sosem.
De mégis sok a remény,a vágy.
Kétségbe esett sóhaj,óhaj.
Elmormolt ima.
Fohász az égbe a csillagokhoz.

Olyan nehéz...

Olyan nehéz mosolyogni,

mikor semmi sem olyan mint kéne,

mikor az emberek csak eltaposnak.

Amikor senki sem figyel rád,

de mégis mindenki téged figyel.

És mosolyognod kell, 

mosolyogni,mert abban a 

percben nem tehetsz mást.

Olyan nehéz  szeretni valakit.

Szeretni és elviselni a hibáit.

De mégis a hibái miatt szeretni.
Szeretni,aztán gyűlölni,
Mikor már kihűllt a szerelem.
Megbocsájtani neki tettetni,
mintha semmi sem történt volna.


Tovább élni mellette,
Belemosolyogni a szemébe reggelente.
Játszani a szerepet,hogy minden rendbe.
Semmi nincs ami fájhatna,
Semmi nincs ami legyőzhetne.
Aztán viharos estéken az ablakból
nézni ahogy esik.
És az eső csöppjeivel együtt
Saját könnyeket ejteni.

Olyan nehéz, mikor az érzés,
Mintha tőrt döfnének a szívbe.
Mikor szerelmes szavakat suttog a fülbe.
Hazug szavakat, melyek másnak szólnak.
Aztán bánni mindent ,
Szépet-jót, rosszat-szomorút.
Elmondani egy istenhozzádot,
S végül szabadon szállni minden gond nélkül.

Szerelem?

Mi az a szerelem?

Talán egy röpke pillanat?

Egy hosszú és boldog óra?

Egy élet értelme vagy lényege? 

Valaki mondja meg mi az....

Mi van benne amiért az emberek 

mindent félredobnak érte?

Az élet megrontója vagy esteleg helyrehozója?

Hogy van ez? 

Honnan tudja az ember,hogy tényleg szerelmes?

Lepkék repdesnek a hasában? 

Esetleg zakatolni kezd a szív a közelében?

Mi az egész?

Egy egyetemes életcél?

Egy átélt egész? 

Egy végig szenvedett reményekkel teli köves út?

Annyi...

Annyi,de annyi minden van az életben 

Ami boldoggá tehetne fájdalom nélkül.

De nem neked csak a legfájdalmasabb kell.

Az amitől elemészt a fájdalom.

Amitől a szíved örökre sebzett marad.

Nem fogja már begyógyítani semmi sem.

De nem érdekel...miért is érdekeljen? 

Nem igaz?-minek is a fájdalomra gondolni.

Épp boldog vagy.

Rózsaszín fellegek vesznek körül.

De az elét fojtatódik,

Te mégsem veszed észre.

Számodra megszűnt az idő és tér.

De vigyázz semmi sem tart örökké.

Egyszer minden elmúlik.

Elhervad mint a rózsa.

De a rózsa is élt, és most te is élsz.

Az emlékekgyűlnek.

Emlékek,melyekre egyszer 

Még csodás lesz vissza emlékezni.

Melyekből a legnehezebb órákban 

Erőt gyűjthetsz.

Gondold csak végig ha vége szakad,

Talán bánatos leszel.

De egyszer ezek az emlékek

Lesznek majd a továbbhajtóid.

Belőlük fogsz táplálkozni

Mosollyal az arcodon.

S csodás lesz.

S hálás leszel, mert általuk 

Megadatott az újabb emlékekhez jutás esélye.

Régmúlt szerelem

Könnycseppek csorognak végig az arcomon,
a messzeségbe révedve nézek.
Ott látok egy boldog párt.
Egy lányt és egy fiút tökéletes párost.
A fiú aki most olyan boldogan mosolyog,
ki a lány szívét dobogtatja,

valaha az én szívemet dobogtatta.

De mily rég is volt már az.
Ő és én álltunk boldogan ugyanott,

hol most ő és a lány állnak.

Egyszer rég nekem vallott ott szerelmet.

Nekem mondta,hogy mily boldog velem.

Ha könnyem csorgott végig arcomon letörölte.

Sose engedte,hogy szomorú legyek.

De ennek már vége.

Már nincs ki letörölje könnyemet,

ezért csak folyik rendületlen.

Nem ölel át,és nyugtat meg,hogy minden rendben.

Nem mondja,hogy a holnap szebb dolgokat hoz.

S már nem s fogja nekem soha.

Sose felejtsd el

Sose feljetsd el azt ami volt

őrizd a pillanatot amely elrabolt.

Őrizd szemünk összevillanását,

mosolyunk ártatlanságát.

Szerelmünk tisztaságát,

Örömünk nagyságát.

Őrizd a varázslatos emlékeket,

Az átélt szépségeket.

a pillanatnyi rezdüléseket.

Sose felejtsd el mi fontos számodra.

Ne hagyd,hogy legyőzzön az élet egyhangúsága.

Sose felejtsd el azt ami volt,

azt ami oly sokat jelentett...

Sose felejts el engem se.

Félek

Félek egyszer elhagysz,
félek a csalódástól,
félek a magánytól.
Félek nélküled élni,


Szerelem nélkül összetörten.

Már a gondolattól is megriadok

téged mással látni.
Látni,hogy más szemébe nézel
másra mosolyogsz,s rám többé nem.
Félek attól a gondolattól,hogy
engem elfelejtesz.

Félek a magány keserves óráitól

A csendes éjszakáktól,

mikor nem suttogsz majd fülembe

szerelmes szavakat.

Mikor már nem leszek több,

mint egy régmúlt pillanat.

Mikor már más fülébe súgod,
Mit egykor az én füülembe súgtál.
Mikor már neki fog szólni
a világ leggszebb szava.

Oh......

Olyan nagyon jó lenne, átkozottul jó lenne.

Te itt lennél mellettem,még akkor is ,

ha semmi nem lenne.

Te ülnél csendben és én is hallgatnék.

A tücskök moraja beszélne helyettünk.

De csak én ülök a padon.

Magányosan, üresen,

mintha kifosztottak volna.

Jeges szél fújj átjár hideg lehelete.

Könny ég szememben,

de nem sírok,mert nem szabad.

Nem sírok mert te azt akartad.

Akartad boldogságom is.

De te elmentél és elvitted

vele együtt az esélyt is rá.

Most olyan kihalt minden.

Minden halott és te is az vagy.

Mondd miért?

Miért kellett így lennie?

Miért hullott el az életed?

Miért hagytál el?

Csak nézz rám

Kérlek csak egy percre nézz vissza

nézz rám, lásd, hogy mit tettél.

Csak egy percre fordulj meg.

Fordulj felém, ölelj meg

mondd még utoljára,

hogy tényleg nem akarsz.

Mondd, hogy végleg vége

már nem tudsz szeretni.

S kérlek, nézz meg engem,

nézd meg, mit tettél velem.

Itt állok egymagam a világban.

A szívem ezer darabra tört.

A szemeim könnytől vörösek.

Nélküled az életnek már

nincs értelme.

Kérlek, mondd, miért játszottál velem?

Miért kellett teljesen tönkretenned?

Miért hitegettél szerelemmel?

Amikor tudtad, nekem te vagy a minden.

Nekem miattad kel fel a nap reggel

és süt be az ablakon.

Nekem miattad váltakozik reggel és este.

S kérlek, nézz vissza, lásd.

Lásd meg az ezernyi

darabra tört szívem. 

Tudod...

Tudod néha olyan nehéz,
én csak üllök itt egy széken
te velem szemben az asztalnál,
és hallgatlak,hallgatom milye boldog is vagy.
Boldog,mert neked minden megadatott az életben.
Barátok,szerelem,siker...egyszerűen minden.
És itt üllök veled szemben én,
az ember,aki ha kellett mindig ott volt neked
és most is itt van.
Ha az életben valami mégsem sikerült
akkor is ott voltam neked.
S te nem is figyeltél rám,
csak az kellett neked,hogy én
hogy én ott legyek és nyújtsam a vállam,
hogy kisírhasd magad rajta.
De te nem tudod nem is tudhatod,
néha milyen iszonyatosan nehéz számomra minden.
Nehéz mosolyogni,nehéz játszani egy szerepet,
melyben nem is érzem otthon magam.
Mindenki azt hiszi erős vagyok mindent kibírok,
pedig ez nem igaz ...ez csak álarc.

Sajnos mégis mindenki olyan felszínes,hogy nem veszi észre.
Vajon hány ember van még rajtam kívül?
Hányan sétálnak kint az utcán ál mosollyal az arcukon?
És kérlek gondolkozz el ezen.
Megéri...és akkor már te is tudni fogod.
És már te is mondhatod :
Tudod nem olyan könnyű az élet,mint amilyennek tűnik.

Boldog hazugságok

Te most igazán boldog vagy ,
rózsaszín szemüvegen át figyeled a világ eseményeit
nincsen semmi problémád,
szárnyalsz az égen a csillagok között.
Felhő lovak futnak el melletted.
Azt mondta szeret és te elhitted
ezért most ott vagy fent.
De vigyázz!!!
Egyszer még nagyot eshetsz
a földtől az ég pedig nagyon messze van.
Az ember nagyot tud koppani ha lezuhan.
Fájdalms ébredés.Semmi egyébb az egész.
Más észre se veszi,de te...te nagyon is tudod mit érzel.
Fájdalom és űr.Űr mely az ürességtől kong.
S fájdalom mely arra késztet,hogy összegörnyedj,és ne bírj kiegyenesedni.
Megadásra kényszerít.
Nem bírsz és nem is tudsz ellene harcolni.

Az élet

Az élet sokszor iszonyatosan pocsék,
sokszor pedig a legnagyobb ajándék,amit csak kaphattunk.
Néha valaki arra vár,hogy legyen vége.
S sokan pedig szenvednek,mert nekik már vége már nincs tovább lejárt az idő,melyet a sors nekik szánt.
Azok viszont milyen szívesen is vennék,ha még lehetne élniük.
Mégha szenvedés is lenne.Csak élet lenne,abban a világban hol ők is élnek,kikért a világon mindent feláldoznának.
Még a életüket is és ők mégis élni akarnak.Élni,gondolkodni,álmodni,
szeretni,gyűlölni,ölelni.
Boldognak lenni.Sétálni az esőben.
Szerelmbe esni,aztán csalódni.
De mégis kívánni az életet,a csodáival
és rossz napjaival együtt.
Gyönyörködni a lemenő napban.
A nyári záporban futkározni egy réten,
nézni a villámokat és hallgatni a mennydörgés dallamát.
Vagy éppen a csendet amely a közeledtét jelzi a viharnak.
De a lényeg hogy élni akarnak.
Az élet pocsék és szép oldalával egyaránt.

Jó lenne,nagyon is jó...

De jó is lenne egyszer csak úgy magamban lenni.
Nem törődni semmivel sem.
Magányba burkolózni.
A csend körül ölelne és én hagynám.
Hagynám mert oly jó érzés lenne.
Olyan egyszerű lenne elmenni,
mindent hátra hagyni.
Megszabadulni a kételytől,
amely emészt és nem hagy nyugtot.

















  Sétálni a messzeségben egy tavaszi tájban.
A madárcsicsergés zajában.
Virágos réten messzeségben.
De talán mégsem megoldás,
lehet nagy csalódás.

Mégsem lehet a magány megoldás mindenre.
Lehet pusztító gyönyörűség mely csalogat.
Velünk tölt egy-két szép napot
aztán elhagy mi meg állunk és nézzük
futnánk utánna de nem megy,
a lábunk nem engedelmeskedik.
Végül eltűnik a szem elől,
és a semmi marad utánna.